Nagy egybefüggő erdőségektől körülvéve itt húzódik a dombság gerince, amelynek innenső gödöllői oldalán a Rákos-patak, a túloldalán Isaszegnél pedig a Tápió ered. A dús természeti környezet miatt nem is érzékeljük, hogy Gödöllő a maga 32.000 lakosával Pest megye 2. legnagyobb városa, megyénk keleti felének pedig a legnépesebb települése, a Gödöllői-dombság vidékének gazdasági és szellemi központja. Máriabesnyő nevű városrésze pedig hazánk legfőbb római katolikus zarándokhelye Mátraverebély mellett.

A középkorban még Máriabesnyő volt a nagyobb, Gödöllő a kisebb falu. A hatvani országút mentén fontos vásározóhely volt itt. A Gödöllő név kecskegidát jelent, a „gödölye” szó régiesebb formája, ami a pásztorkodás egykori jelentőségére utal. A Gödöllői-dombság erdei a magyar királyok fontos vadászterületei voltak, például Mátyás király is szívesen vadászott erre. A török időkben mindkét falu elpusztult. A 18. század elején néhány református magyar család telepedett meg itt, szegényes sárfalú házacskákban. Gödöllő csak akkor indult rohamos fejlődésnek, amikor Grassalkovich Antal gróf, a Habsburgokat kiszolgáló katolikus főúr tulajdonába került. Ő Pest és Hatvan városa között húzódó óriási birtokegyüttese központjává tette, és itt építette fel lakhelyét, az egész ország legnagyobb alapterületű pompás barokk kastélyát. A gróf több száz fős németajkú katolikus vallású kiszolgáló személyzetet és iparosokat telepített ide, és az egész települést olyan nagy mértékben fejlesztette, hogy az hamarosan mezővárosi rangot kapott. Gödöllő leghíresebb lakója a magyarok szeretett Erzsébet királynéja, „Sisi” volt. A kastély 1867-től az uralkodópár és gyermekeik családi nyaralója, lovas és vadászrezidenciája lett. Kiszolgálásukra a község további betelepülőkkel növekedett. Az uralkodói család vendégeiként számos európai király és herceg fordult meg a kastélyban. E rangos események és főképp a gyakran itt időző királyné vonzereje révén a fővárosból is egyre több tehetős család épített errefelé nyaralót magának, és a városkának nagyszabású társadalmi élete alakult ki. A 20. század elején itt működött a gödöllői művésztelep, számos neves budapesti művész alkotótábora. A települést még inkább összekötötte a fővárossal az 1911-ben megépült HÉV-vonal. A két háború között a kastély Horthy Miklós kormányzó családi nyaralója lett. Gödöllő ekkor vált diákvárossá is, mivel felépült a hatalmas premontrei gimnázium és rendház, a mai egyetemi épület. 1933-ban cserkész világtalálkozó színhelye volt a város. A 2. világháború azonban sajnos romba döntötte Gödöllőt. A gimnázium épületében 50.000 magyar és német hadifogoly raboskodott szibériai deportálásukig. A szocializmus alatt az addig virágzó település lehanyatlott, a kastély szovjet laktanya lett és romos állapotba került. Fejlődést csak az agrártudományi felsőoktatás idehelyezése és a lakótelep-építések hoztak, amelynek nyomán 1966-ban az addigi nagyközség városi rangra emelkedett. Gödöllő ma egyetemi város számos külföldi hallgatóval, itt van a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (korábban Szent István Egyetem) központja. A rendszerváltás óta történt fejlődést legjobban a kastélymúzeum színvonalas helyreállítása fémjelzi. A legújabban megnyitott lovardai szárnyában tartották 2011-ben, az Európai Unió magyar elnökségének évében az EU csúcstalálkozóit.

<< Vissza a gödöllői kastélyhoz