Lajosmizséről rámegyünk az M5-ös autópályára és Bács-Kiskun megyéből Pest megyébe visszatérve, fél órás utazás után Ócsára érkezünk.
Ócsa 9000 fős városka Budapesttől 30 km-re. Az Árpád-kor óta lakják, mint királyi szolgáltató települést a Pest-Kecskemét-Szeged országút mentén, a Turjánvidék lápos területeitől körülvéve. Lakói földművelésből és halászatból éltek. A 13. századtól említik a források a személynévi eredetű „Olcsa” néven, amikor is a király a premontrei rendnek adományozta. A szerzetesek monostort létesítettek, ahol fogadalmuk szerint az utazókról és betegekről gondoskodtak. Szűz Mária bazilikájuk 1235-ben már készen állt, csodás módon fennmaradt épülete máig a település és egész Pest megye ékessége. A török uralom végére a falu elnéptelenedett. A 18. században beköltöző színmagyar lakosság építette újjá. Előbb reformátusok érkeztek, akik a későbbiekben a település módosabb felét alkották. Az épen maradt középkori bazilikát is református templomként használták tovább, míg a később ide érkező katolikus lakosság inkább új templomot épített magának. A 19. században szorgalmas parasztpolgársága pezsgő kis mezővárossá tette Ócsát. Évente több országos kirakodóvásárt tartottak. 1856-tól 1945-ig járási székhely, a környéket is kiszolgáló hivatalokkal, bírósággal, valamint polgári iskolával, amely ma gimnázium. A 20. századtól mindinkább a közeli fővárosban talál megélhetést a lakosság, sokan ingáznak munkahelyükre. A közvetlen összeköttetést a Budapest-kecskeméti vasút mellett 1996-tól az M5-ös autópálya szolgáltatja. Az utóbbi évtizedekben sokan a fővárosból költöznek ki ide. A település 2005 óta városi címmel rendelkezik.
Ócsának városi címe ellenére nincsenek emeletes házakból álló negyedei, jellegében ma is falusias. Városközpontnak leginkább a főút mentén található Szabadság teret nevezhetjük, ahol a katolikus templom és annak parkosított kertje található. Innen két sarokra érjük el úti célunkat, az Öregfalu kerületet, ahol először a középkori templomot, majd a mellette kialakított skanzent látogatjuk meg. Ahogy közeledünk, mind a templom, mind a falumúzeum már messziről feltűnik szépségével.

>> Ócsai református műemléktemplom fotógalériával

>> „Öregfalu” falumúzeum fotógalériával

Útvonalunkon most nem érintjük, de meg kell említeni a település természeti környezetében található kirándulóhelyeket. Ócsa délkeleti végén az Öreghegy pincesora mintegy száz jellegzetesen alföldi, nyeregtetős, náddal fedett, hosszú hordógurító lejtőn át megközelíthető többágú borospincéből áll. A magas löszhalomra épített pincesor 17. századi eredetű, de a források szerint már a középkorban is termesztettek itt szőlőt. A pincék előtt padok és asztalok várják a kirándulókat, és szinte mindig találni egy-két pincegazdát, aki szívesen kínálja borait, akár elvitelre is vásárolható. A pincesortól szép a kilátás a halom szőlővel borított lejtőjére. Ócsától nyugatra terül el az Öregturján tájvédelmi körzet a Selyemréti tanösvénnyel. A jégkorszaki lápvidék növényvilága mellett ritka állatfajokat, mocsári teknőst, fekete gólyát, jégmadarat figyelhetnek meg a túrázók. Érdekesség, hogy 2009-ben a tájvédelmi körzet szélén építettek fel egy egész középkori díszletfalut a „Katedrális” című nemzetközi koprodukciós történelmi film forgatásához.

Következik Dabas >>

<< Lajosmizse